Tó-retró

Vajon honnan ered a Jégbüfé neve?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. február 29. - drkardos

Einstandolt cukrászgépek, a szakma legnagyobb nevei és egy hatalmas fagylaltmérgezés is kellett a Jégbüfé sikeréhez.

jegbufe1.jpg 

 

Tovább...

6 komment
Jégbüfé Kádár kor

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr4515496666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AlexAston 2020.03.01. 08:33:35

Egy közepes cukrászda magas árakkal. Sosem volt jó, csak jó helyen van.
Válasz erre 

Cpt. Flint 2020.03.01. 13:07:14

Veszprémben is volt egy Jégbüfé valameddig, a 80-as években. A Mackó cukrászdától kicsit visszább a színház felé; most talán a Gösser söröző van a helyén. De az a Jeges beülős hely is volt.
Válasz erre 

KissGecihuszár 2020.03.01. 13:07:22

@AlexAston: Szerintem pedig minőségi cuki volt a Belvárosi árakhoz képest lényegesen kedvezőbb árakkal, pl. a Gerbeaudhoz képest fényévekkel olcsóbb volt. Nyilván nem volt hasonlítható bármilyen külvárosi cukrászdához, de nekem ott mindig friss, ha nem is kiváló, de mindenképp 4, 4/5-ös osztályzatot érdemlő sütiket, mignonokat, parfékat, fagyikat volt szerencsém fogyasztani. 48 éves vagyok, tehát én még emlékszem a '84-es átadásra is, mert azután pár nappal tértem be először, majd gyakorlatilag 2 heti rendszerességgel biztosan fogyasztottam, de volt hogy nem mentem be, mert annyian várakoztak.
Válasz erre 

Péter Nagykis 2020.03.03. 05:21:06

Az "újat" tényleg jobb elkerülni :(
A régiben az volt jó, hogy ki lehetett könyökölni az ablakba. A minősége meg sem közelítette a házi készítésű édességekét.
Válasz erre 

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.03.03. 06:23:48

A Jégbüfé kókuszgolyója legendás slágertermék volt: sehol a városban nem csinálták ezt ennyire finoman. 20 éven át, rendszeresen vettünk itt kókuszgolyót,...de igaz, csak azt. Egyszer beszédbe elegyedtem a téma kapcsán az egyik eladóval, -szinte már arcról ismertek engem, ami azért igen szép teljesímény volt tőlük a nagyvárosi forgalmat tekintve-és azt mondta, hogy soha nem volt olyan alkalom, hogy a kókuszgolyó a pultban maradt volna a nap végére, azt mindenki vitte, mint a...cukrot, ugye.

És volt még egy valami, amihez értettek: a sütemények csomagolása. Egyszerűen röhej, hogy a legmenőbb, legfelkapottabb cukrászdában sem tudják úgy a papírtálcák alá gyűrni/egymás alá hajtogatni a fedőpapírt, ahogyan itt tették. Ma bemész egy cukrászdába pl. a Balatonnál, akárhol, ahol tényleg fantasztikus finomságú süteményeket csinálnak, -tudnék több példát mondani- elvitelre kéred az egészet, és annyiból áll a csomagolás, hogy ráhajtják a fedőpapírt a süteményekre, majd egyszerűen aláfordítják a tálcának, amiből röhögve kicsúszik az összes süti, ha nem vigyázol, és mindkét kezeddel fognod kell a csomagolásnak nevezett fedés két végét, alul. A Jégbüfében két szakavatott mozdulattal úgy becsomagolták a süteményt, hogy középre raktad a tenyeredet a tálcán, alul, és a csomagolás masszívan tartott két oldalt. Végigmetróztam, végigbuszoztam az egész várost, fél kézzel egyensúlyozva a nagy tálca kókuszgolyóval (átlagban 12 db), és akárhogy billegtem, esélye sem volt kicsúszni a sütiknek, sem a kezemből, de a szatyorban sem, ha abban vittem. Áldassék a vendéglátóipari szaktudásuk és tehetségük a pultos asszonyoknak és kisasszonyoknak, dicsőség nekik, örökre!
Válasz erre 

Gerardus A. Lodewijk 2020.03.03. 18:50:13

Egri János emlékezetes vetélkedője, a Kérdezz-Felelek nyomán készült társasjátékban is szerepelt egy kártyán a Jégbüfé, mégpedig olyan megfogalmazásokkal, mint "előttem áll meg a 7-es busz", "kirakatba állítom vendégeimet", majd a legegyértelműbb: "ablakon keresztül adom a kezedbe az amerikai palacsintát".

És tényleg nem is lenne teljes a megemlékezés, ha megfeledkeznénk a gofris bácsiról, aki évtizedekig sütötte és adta ki rutinos, már-már koreografáltnak tűnő mozdulatokkal, dacolva hideggel-meleggel (bár a nyári hónapokban, ha jól emlékszem, fagylaltgépet állítottak az ő helyére is) a kezdetben még amerikai palacsintának mondott gofrit, amelynek valóban jóval palacsintásabb állaga volt, mint az általam később megismert belga gorfinak.

index.indavideo.hu/video/New_Yorkbol_is_jottek_a_Jegbufebe_egy_utolsot_gofrizni
Válasz erre 
süti beállítások módosítása