Bár a Mézes és a belőle kinőtt Mackó-hálózat elsöprő sikert hozott, alapítói számára inkább átoknak bizonyult ez a siker.
Fotó: Fortepan/ Szabó Gábor
1971 nyarán egy új étterem nyílt meg Siófokon, Jeges Mackó néven. Az előzmények ismerete nélkül ez nem tűnik különösebben nagy horderejű dolognak a Balaton fénykorában, amikor évente több hotelt és éttermet adtak át. Azonban a Jeges Mackó mégis jelzésértékű volt, hiszen egyszerre mutatta a Mackó-hálózat zsenialitását azáltal, hogy több, mint másfél évtizeddel az első büfé után is nyílt még új, és azt is jelezte, hogy már egy új vezetés az eredeti koncepciónak hátatfordítva „szülte meg”. Ónody Lajos, az első Mackók „atyja” ugyanis ekkor már nem csak, hogy nem volt az Éttermi és Büfé Vállalat vezetője, de túl volt a börtönbüntetésén is, majd megrokkanva és meghurcolva próbált visszailleszkedni a társadalomba.
Pedig az egész szinte álomszerűen indult. 1955 január végén a Kígyó utcában egy új típusú büfé nyílt meg, melyben kiváló minőségben, de kizárólag – az addig még alig ismert - hidegkonyhai készítményeket, kaszinótojást, majonézes salátákat és hasonlókat lehetett kapni. Az akkor szinte nem is létező közétkeztetés vákuumába érkező Mézes Mackó zajos siker lett, és kevesebb, mint egy év múlva elkezdett kiépülni a Mackó-hálózat. 56 februárjában a XII. kerületi Kis Royal étteremben nyílt a Kis Mackó, nyár végén pedig az Emke melletti Színház étteremben a Színház Mackó. De az új büfék nem csak a fővárosban, hanem vidéken is megjelentek, hiszen 1956 júniusában Siófokon, egy évvel később Veszprémben és Győrött is megjelent a Mackós cégtábla, az iram pedig ezután sem lassult.
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
Az emberek szerették az elérhető áron kínált, laktató és kiadós hidegkonyhai készítményekből álló étlapot, a vállalat pedig örült a – melegkonyha híján – kisebb költséggel megnyitható büféknek. Mindez elsősorban két férfinak, a vállalatot vezető Ónody Lajosnak és a hidegkonyhát Magyarországon meghonosító Tárgyik Sándornak volt köszönhető. Utóbbi - mármint Tárgyik - találta ki a Mackó koncepciót és a nevet is, mely egy gyermekkorában olvasott meséből jött. Valójában könnyen megjegyezhető volta és kedves hangzása miatt javasolta, hiszen a büfék kínálatához egyáltalán nem illett ez az elnevezés. Ónody pedig – akit azért neveztek ki, hogy talpra állítsa a romokban heverő közétkeztetést – tető alá hozta a hálózatot.
Valójában Ónody rátermettségét még ellenzői is elismerték és nagyra tartották, hiszen a gondjára bízott éttermeket, majd később a balatoni szállodákat mind jövedelmezővé tette, és ezzel gyakorlatilag megteremtette a magyar turizmust. Ennek fontossága pedig könnyen belátható a kommunizmus éveire jellemző valutahiányos időszakban. Valójában a férfi kora egyik legjobb vállalatvezetője volt, ám a kommunizmus korszakában nem igazán erre lett volna szükség.
Annak ellenére, hogy az ő feladatai közé tartozott a legfontosabb elvtársak szórakoztatása – melynek tökéletesen eleget is tett – soha nem tartozott a politika belső köreihez. A gödi házában rendezett gátlástalan orgiák sok kiváltságot biztosítottak a részére, de kapcsolati tőke helyett ezek csak a bűnbaki státuszát erősítették. A keményvonalas kommunisták soha nem kedvelték, és a többek között állandó nyugati útlevéllel is rendelkező Ónodyt folyamatosan célkeresztjükben is tartották. A kiváló lehetőség az eltávolítására pedig 1964. október 14-én nyílt meg, Hruscsov Szovjetunióbeli leváltásával.
Ahogy ilyenkor lenni szokott az új vezető, Brezsnyev elvárta, hogy a keleti-blokk országai bizonyítsák a hűségüket a kommunista ideológia mellett, és erre remek alkalmat teremtett egy ilyen dekadens figura eltávolítása, és az általa szervezett orgiák felszámolása. A tárgyalás folyamán csakhamar kiderült, hogy a politikai kapcsolatok hiánya mennyire fontos, hiszen a perben végül csak Ónodyt hurcolták meg, és munkatársai – közöttük egyébként Tárgyik Sándor is – letöltendő börtön nélkül úszták meg a dolgot. Az orgiákon résztvevő politikusok egy részét ugyan leváltották a posztjukról, ám ez évekkel később történt meg, hogy az embereknek ne tűnjön fel az összefüggés.
Példát akartak statuálni a férfi kapcsán, s bár a bíró végül alig több, mint 10 ezer forintos bevételről beszélt Ónody kapcsán, ennek ellenére 6 és fél év börtönt kapott. Ráadásul egy ilyen horderejű – politikusokkal terhelt – bűntény esetében az alig három hónapos átfutás is meglehetősen szokatlan. Rajta kívül még egyetlen ember szenvedte meg az egész ügyet, név szerint Bara Margit színésznő. Az ország legtehetségesebb és legígéretesebb díváját egy névtelen feljelentés, és egy szinte használhatatlan kép alapján keverték az ügybe, holott ő végig azt állította, hogy nemhogy az orgiákon nem járt soha, de nem is ismerte Ónodyt. Ő valószínűleg egy jó kapcsolatokkal rendelkező, féltékeny asszony szemét szúrhatta, és neve jól bizonyította a Szovjetunió felé, hogy nálunk bizony senki sem érinthetetlen. Így őt is meghurcolták, letiltották színházi és filmszerepeiről, karrierjét pedig – akárcsak Ónodyét - végérvényesen derékba törték. Helyüket pedig csakhamar kevésbé tehetséges, de jobb kapcsolatokkal rendelkező emberek vették át...