Volga, Moszkvics, Csajka, ZIL. A legszebb szovjet autók szinte mind arcpirító koppintások voltak az utolsó domborulatig.
Felül a Moszkvics 407, alul az Opel Olympia Rekord...
Az 1958-ik év piros betűs ünnep a szovjet autógyártás történetében. Az április 17. és október 19. között megrendezett világkiállítás nagydíját a kommunista ország standja nyerte el. A kiállított négy autó a Csajka Gaz 13 (külön is díjat nyert), a ZIL 111, a Moszkvics 407 és a Volga M21 bizony mai szemmel is igen jó formájú autók. A dolognak csupán egyetlen szépséghibája volt: egyik formaterv sem a Szovjetunióban látta meg a napvilágot!
Néhány évvel ezelőtt az autós magazinok tele voltak a kínai „másológyár” szemérmetlen hamisítványaival (sőt az X5 BMW klónja rövid ideig nálunk is kapható volt), ám úgy tűnik, hogy ezt az iparágat nem Ázsiában találták fel. Bár a szovjetek a II. Világháború után autófronton még az eredeti átcímkézésében hittek (az Opel komplett gyárait hordták a Szovjetunióba és a Kadettet Moszkvicsként gyártották), később taktikát váltottak. Vagy a gépsor utánpótlás akadt el vagy a büszkeség hágott a csúcsára, de a formatervezők a másolásban kezdték megtalálni az önkifejezés módját. Néhány apróbb kísérlet után (Pobeda 1950), a kopimánia 1958-ra érte el a csúcspontját.
Ha már a Moszkvicsot említettük, akkor kezdjük a brüsszeli stand vizsgálatát is ezzel a márkával. A reflektorok fényében akkor a vadonatúj 407-es tündökölt, melyet öt éven keresztül, 1958 és 63 között gyártottak ebben a formájában. A gyárban valószínűleg úgy gondolhatták, hogy az Opel formájába egyszer már beleszerettek az elvtársak, így újra a német márkához fordultak ihletért. Nem is kellett sokáig keresni, mert rátaláltak az 1953 óta gyártott Opel Olympia Rekordra. Arra azonban itt és a többi autó esetében is kínosan ügyeltek, hogy a koppintás csak az eredeti modell kifutása után jelenjen meg az utcán, így a Rekord gyártása is egy évvel korábban befejeződött.
Sokan tartották és tartják ma is a legszebb szovjet gyártású autónak a Volga M21-et vagy másképpen a gömbölyű Volgát. Ha a tervezői ma hallanák ezt a dicséretet, akkor valószínűleg pironkodva állnának egyik lábukról a másikra, ugyanis a valóban látványos forma a Ford egyik irodájában született, az Egyesült Államokban.
Felül a Volga 21, alul a Mainline
A Ford Mainline márkanevű négykerekűt 1952 és 1955 között gyártották, és a szovjetek csak arányosan lekicsinyítették némileg. Ja, és a látványos orrdíszt egy ötágú csillagra cserélték.
A stand maradék két „integetőautója” az akkori szovjet autóipar két zászlóshajója, a kisebb Csajka (Gaz 13) és a ZIL 111 volt. Ezek a gépezetek már a Szovjetunióban is az abszolút luxust testesítették meg, így még ott sem képezték az utcakép szerves részét. A kettő közül a ZIL már csak valóban a legszűkebb pártelit számára volt elérhető. Ezt az autót 1958 és 1967 között gyártották, míg a Csajkát (Sirályt) csak a kiállítás utáni évben mutatták be és egészen 1981-ig készült. A formatervezők ebben az esetben még annyit sem fárasztották magukat, mint korábban, ugyanis a két autóhoz egyetlen mintát, a Packard Patrician 1955-ös verzióját szemelték ki. A legfőbb elvtársaknak így szinte szó szerint járt az amerikai luxus...
A "hármasikrek", középen a Packarddal
Az 1958-as kiállításon volt talán a leglátványosabb a „tisztelgés a nyugati formák előtt”, ám máskor is születtek másolt modellek. Bár 1970-ben úgy tűnt, hogy a Szovjetunió inkább a licensz vásárlás útját választja, a Lada 2101 után újra fellángolt a másolóipar. 1990-ben Valerij Szermuskin főtervező valószínűleg kihasználta a megnyíló határok kínálta lehetőséget, és befizetett egy tanulmányi útra a Fiathoz (mellyel 1979-ben szakított a Lada). Az új Lada Samara Sedant ugyanis igen könnyű összekeverni egy akkori Fiat Regattával.
Alul a Regata
Végül egy nagyon érdekes esetet is érdemes megvizsgálni. A cikk elején már említettük a Pobedát. Az autó formáját ebben az esetben kétségtelenül a Standard Vanguard Saloon „ihlette”, ám van a történetben egy kis csavar. Amikor az angol cég szóvá tette a szovjeteknek a másolás tényét, ők azzal védekeztek, hogy ez éppen fordítva történt. Bár a fentiek ismeretében ezt igen nehéz elképzelni, de a szovjeteknek ebben az esetben biztosan igazuk volt részben!
Az igazi meglepetés! Alul az 1952-es Vanguard 1a, felül egy 1950-es évjáratú Pobeda...
Az általunk ismert Pobeda ugyanis valóban ugyanúgy néz ki, mint Standard Vanguard Saloon 1a, új hűtőráccsal szerelt verziója. Ám ezzel az orral az autót csak 1952-től gyártották, míg a Pobeda 1946-tól rótta az utakat...
További érdekességekért, nettó-retró élményért látogassa meg Facebook oldalunkat!
