Tó-retró

Milyen rádiókészüléket válasszon egy retrómániás?

2020. szeptember 17. - drkardos

A Tó-retró első tesztjében két (retró)világ találkozik. Győzzön a jobbik, és ezzel együtt győzzenek a retrórajongók!

 b7252f79-c570-4ad4-951a-75e090ed0e27.JPEG

A Hyundai

 

Két retró rádió járt a szerkesztőségünkben, melyekben mindössze a múltidézés szándéka volt közös, ám ennél jobban nem is különbözhettek volna egymástól. Az egyik az 50-es évek végét idézte, míg a másik mintha a 80-as években látta volna meg a napvilágot. Az első versenyző magyar termék, kihívója dél-koreai és egyikük az éterben száguldó jelek vételén felül a nagy becsben tartott kazettagyűjteményt is képes megszólaltatni. Lássuk hát, hogy melyik az ajánlott vétel.

            Aki követte a Tó-retró több, mint 2 éves pályafutását, az pontosan tudja, hogy a szórakoztató elektronikával csak szőrmentén, egyes márkák vagy történések kapcsán szoktunk foglalkozni. Így, aki egy HI-FI magazinokba illő tesztben reménykedik, az csalódni fog! Mint minden alkalommal, így az első hivatalos tesztünk esetében is a legfontosabb a múltidézés és a retrófaktor. Elöljáróban annyit elárulhatunk, hogy ebben mindkét versenyző igen erős teljesítményt nyújtott, bár valószínűleg más-más korosztályt fognak megszólítani.

            Betűrendben és a megidézett időszakot tekintve is a Hyundai RA 601-es rádiója az első. A márka neve (különösen az autói kapcsán) mára egybe forrt a minőségi kidolgozással és ezt a 601 kapcsán sem vették félvállról. Az eredeti fa doboz és a többi részlet valóban olyanná teszi a készüléket, mintha az ötvenes évek végén került volna ki valamelyik gyárból. Bár nem majmol egyetlen korabeli típust sem, tökéletesen jeleníti meg a korszak stílusát és bennünket személy szerint a Velence rádióra emlékeztet leginkább. A Vadásztölténygyár hivatalosan R636 típusszámot viselő készüléke egyébként 1958-ban került a boltokba. Számunkra a Hyundai  estében két helyen csorbult – bár jócskán tűréshatáron belül  - a tökéletes retróélmény. A hang és a gombok...

            A hang egyszerűen „túlságosan” jó. Kellemes mélyek, tiszta közép- és magas. Így szól egy rádió 2020-ban, de nem így szólt ’58-ban. Akkor karcos, recsegő és néha zavaros volt egy rádió hangja és ez tehetné tökéletessé a múltidézést. Nyilvánvaló, hogy egy, a minőséget előtérbe helyező gyártónak a hang területén is a tökéletességre kell törekednie, de láttunk már DOS szimulátorokat számítógépre, tárcsástelefon csengést mobilra és még sorolhatnám. Szívesen és ingyen adom az ötletem, hátha végre valaki elhelyez egy ilyen készüléken egy plusz hangváltó gombot is, amit megnyomva a külsőn kívül a hangzás is utánzásra kerül. Apropó gombok...

            A másik kifogásunk a 601 (még ez a szám is mintha direkt a Trabantra utalna) kapcsán a gombok kialakítása. Ha retró, akkor hatalmas, csattanó gombokat kérnénk és felejtsük már el a csodásan politúrozott faház oldalára biggyesztett fekete műanyagkapcsolót! Ha lehet legalább a készülék hátuljára tegyék már ezt a modern képződményt, vagy lehessen egyszerűen a hangerőgombbal bekapcsolni a rádiót. Persze ez közel sem kizárólag a Hyundai esetében divat. Szinte az összes retrókészüléken ott virít a fekete műanyag gomb. Persze ez már inkább csak szőrszálhasogatás. A boltokban látható 18 ezer forint körüli áron ez a készülék még szobadíszként is megérné. A hang pedig biztosan csendes döbbenetet okoz a készüléket nem ismerő vendégekben!

Más megközelítést használ azonban a SAL RRT 11B rádiós magnója... Ennél a készüléknél már komolyan bajba kerültünk az eredeti minta megtalálása kapcsán.

img_3752.jpg

 

Bár halványan emlékeztet a 80-as évek-beli Unitra Wilga RM-301 készülékre, itt inkább a korszak tökéletes megidézése lebeghetett a dizájner szeme előtt. Jelentjük ez tökéletesen sikerült! Ha a Hyundait szobadísznek neveztük ki, akkor a Somogyi Audio Line terméke a strandok és a horgásztavak elmaradhatatlan eszköze lehet, lévén a hordozását a tetejére szerelt szíj és az elemes üzemeltetés is elősegíti. Ráadásul két kiváló ötlet is található a 11B-n: A gyors- és finomhangolás között váltógomb a rádió esetében, és az SD kártya/pendrive lejátszás. A készülék gombjai csattannak, tetején rendes, kihúzható antenna található (nem egy darab kábel lóg ki a hátuljából) és a kazetta pontosan olyan hangon szólal meg, mint ahogyan utoljára hallgattuk fiatal korunkban (a rádió hangja itt is a tökéletességre törekedik). Azonban ebben az esetben is van néhány kifogásunk...

            Először is az előlap túlzsúfolt és több stílus keveredik rajta a fekete tekerőgombok és a kártya/pendrive foglaltok miatt. Újra csak jobb lenne ezeket talán a doboz hátuljára száműzni. Emellett – bár a SAL logó mára büszkeségre ad okot – a retró range számára kitalálhatnának egy kevésbé modern megjelenésű márkafeliratot, mely jobban harmonizálna a megjelenéssel. Persze ezek is olyan apró hibák, melyekkel bőven együtt lehet élni, különösen a 10 ezer forint körüli ársávban.

            Összegezve mindkét készüléket ajánljuk retrómániásoknak, ám mindkettőt más célra és más közönségnek. A mai negyveneseknek már nem nagyon vannak emlékei az 50-es évek beli eszközökkel kapcsolatban, így számukra a SAL 11B erősebb nosztalgia faktorral bír. Szintén ezt válasszák azok, akik a „retróstrand” – kockáspléd – hűtőtáskában Márka vagy Bambi – stílusban szeretnének múltat idézni a szabad ég alatt (esetleg műhelybe keresnek méltó eszközt, bár kár lenne egy esetleges sérülésért). Aki a lakásába keres díszt, és jobban vonzódik az 50-es évek stílusához, annak pedig a Hyunadi RA601 lesz a tökéletes vétel. Az ár egyik készülék esetében sem lesz akadály...          

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr7516204526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apro_marosan_petergabor 2020.10.09. 12:44:21

Menj fel az ebay.de-re, vagy a Vaterára és tobzódhatsz az(eredeti) retro rádiókban, csöves és tranzisztoros is van bőven.
Azt is megfigyelheted, hogy nem volt karcos hangjuk.
A csöves készülékek mind A osztályú végfokokkal rendelkeztek, ezek pedig műszaki jellegük miatt sem voltak karcosak (ha a rádió jó állapotú volt).
Abban az időben már volt FM adás, szép hanggal. a helyi adók, Kossuth, Petőfi pedig még a közép hullámon is(megfelelő antenna esetén) zajmentesen, bár kis sávszélességgel (kevés magashanggal), inkább kicsit tompán, de meleg, telt mélyekkel szóltak - ha a rádiónak elég nagy doboza és hagszórója volt.
süti beállítások módosítása