Ilyen a magyar ember: amin egykor mérgelődtünk, ma már teli szájjal nevetünk. Ilyen volt az élet a keleti blokk autóival.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás - Színezés: Tó-retró
Az elmúlt hetekben a Tó-retró facebook oldalának kedvelőit arra kértük, hogy írják meg a legjobb sztorijaikat a volt KGST autómárkák kapcsán. Ezek közül a legmulatságosabbakat most egy benzintől (és kétütemű olajtól) illatozó csokorba kötve nyújtjuk át olvasóinknak. A legtöbb történet szinte mindenkinek ismerős lesz, aki hajtott annak idején ilyen gépeket, ám amin akkor mérgelődtünk, ma már teli szájjal tudunk nevetni. Az idő – mint mindig – ebben az esetben is megszépít mindent...
Skoda: „2000-ben idénymunkára készültünk. Kérdezem a szerelőt, mi kell ahhoz, hogy ezzel a kocsival (egy nem fiatal S-120) eljussunk Korzikára? Azt mondta, hogy ahhoz Sok Szerencse! Voltak is gondok, de odaértünk. Hazafelé 2 autót is megelőztünk, ( kb. másfél nap alatt) de aztán az egyik visszaelőzött...
Egyébként Olaszországban, már szerelőhöz kellett vinni, aki megnézte,(ilyet még nem látott), keresztet vetett rá, aztán telefonos segítséggel megjavította. Az olasz ismerős-aki tolmácsolt is- később ( bájos akcentussal) mesélte, hogy emlékszel, mikor előttünk FELROBBANT A SKODA ? Mondtuk, hogy persze, Monica, de nem felrobbant, hanem LE!”
Fotó: Fortepan/ Uvaterv - Színezés: Tó-retró
„S-120 kölcsönben nálam, Astoria előtt a járdáról integetnek: a víz felforrt! Megmutatták hol kell felnyitni a motorteret... egy kampón ott lógott egy műanyag bödönben 5 l desztillált víz...”
„S100, Svájc. Tolatok ki a parkolóból (kicsit felületesen néztem hátra), bekoppanok egy ott (rajtaütés szerűen) megálló Nissan hátsó doblemezébe.
a Skoda hátsó íven , felül megroppant a festék, a Nissan csomagtartóba beláttam.
Ürge tapogatja a Skoda lemezét és kérdi: Das ist Pancelwagen? (Ez páncélautó?)
én csak ránézek a kocsijára én is megkérdezem: Das ist Papirwagen? (Ez papírautó?)
hát, mit mondjak �, nem kapott röhögőgörcsöt....
betétlapot, igen”
Dacia: „Szolnokon a Skála Tiszavidék áruházban nem sokkal a nyitás után volt egy akció, x összegű vásárlás után adtak egy sorsjegyet. A főnyeremény egy vadiúj sárga Dacia volt. Ki is állították az áruház elé. Ott sütötte a nap, verte az eső legalább három hónapig. A harmadik hónap végére a jobb első ajtó fakuló festéke alól előjött egy bukaresti taxi felirat, telefonszámmal együtt.”
Fotó: Fortepan/ Erdei Katalin - Színezés: Tó-retró
„Az Örs vezér téri parkolóban parkoltam a piros Daca kombival. Haza felé a metrótól ballagva elgondolkodtam, és beültem a kocsiba. Akkor vettem eszre, hogy nem az én autóm! Még az üléshuzat is hasonló műszőrme volt, de az illat és a fíling egy kicsit eltért. Körül nézve óvatosan visszazártam az ajtót, es átültem a hárommal mellette parkoló sajátomba. Külön kulcs volt az ajtóhoz, amely tapasztalatom szerint több autót is nyitott...”
Wartburg: „Nagybátyámnak volt ilyen, egyszer beragadt a hátsó fékpofa, jól felforrósodott és nekünk gyerekeknek kellett lepisilni a kereket hűtés céljából.”
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor - Színezés: Tó-retró
Trabant: „Apám belelökte a Holt-Zagyvába, pedig csak közelebb akarta tolni, hogy ne kelljen messzire hurcolászni a horgászcuccokat. Az úszót figyeltem, de a szemem sarkából láttam ahogy merül, akkor nem mertem röhögni. A poén az, hogy sokadik próbálkozásra végül egy traktor kihúzta, beindult es hazamentünk vele. Kétéltű, nem is két ütemű volt akkor!”
„Pár napos (hetes?) volt a Trabim, amikor az Élmunkás-híd (most Ferdinánd-híd) közepe felé leállt. Hátul három gyerek, mobiltelefon még nem is létezett Magyarországon, de legalábbis nekem nem volt (1992). Már nem emlékszem pontosan, hogy hívtam fel a férjemet (talán utcai fülkéből), aki jött, és kinyitotta a tartalékcsapot.... � már mentünk is tovább”
„A papám Angyalföldről '89-ben Oostendéig, onnan komppal át Angliába egy 601-es Trabi kombival ment ki, és jött is haza. Londonban egy férfi odament hozzá, és megkérdezte, eladná-e a "kicsi kocsit", mert ő megvenné a fiának játékautónak.”
„Kissrácként nyolcvanas évek végén falusi lagzi, hajnalban mentünk volna haza. Akkor vettük észre hogy a Trabi hátsó ülésére öntött valaki egy nagy tál töltött káposztát..”
Kispolszki: „Igazi Szabadidő autó!
- Sok szabadidő kellett hozzá hogy menetkész legyen-...,”
Fotó: Fortepan/ Antal Gábor - Színezés: Tó-retró
Egy régi vicc: „Miért szerelnek biztonsági övet a Kispolákba?
Azért, hogy ha nagy lenne a sár, fel tudd venni a hátadra!”
„Volt, hogy rágurítottam a lábamra, de nem éreztem, nem lett baja a lábnak, csak azt éreztem, hogy nem tudok odébb lépni...”
„Ha az indító elromlott, egy e célra rendszeresített seprűnyéllel hátra mentem, és beindítottam.”
A gyűjtemény a teljesség igénye nélkül készült. A többi sztorit – és szinte mindent, ami retró - el tudják olvasni Facebook oldalunkon.
